Szénmonoxid, gáz- és füstérzékelők

Mi is a szénmonoxid és mikor keletkezik?

A szén-monoxid, amelyet általában szénfüstnek neveznek, egy nagyon mérgező, színtelen és szagtalan gáz, amely némileg könnyebb a levegőnél és könnyen terjed a levegőben.

Számos fűtőanyag, például fa, fűtőolaj, gáz, benzin, kerozin, propán, tökéletlen égésével keletkezik.

A tökéletlen égést az alacsonyabb oxigénszint okozza, amely a teljes égéshez szükséges. Ez a nem megfelelő (külső, friss levegő) légellátásnak köszönhető, de okozhatja a fűtő készülék karbantartásának, tisztításának hiánya illetve a nem megfelelő és szakszerű beállítása. A következők is okai lehetnek a szén-monoxid felhalmozódásnak: eldugult kémények és eldugult szellőzőcsatornák. A fentiek különösen veszélyesek otthonokban ahol az ablakok túl jól tömítenek vagy télen a szellőztetés hiánya.

Milyen káros élettani hatásai vannak a szénmonoxidnak?

A szén-monoxid az ember számára nem észlelhető gáz, mert színtelen és szagtalan és mérgezést illetve fulladást okozhat. A légzőrendszeren keresztül jut a testbe, majd felszívódik a véráramban. Az emberi légzőrendszeren keresztül a véráramba jutott szén-monoxid blokkolja a hemoglobin oxigén megkötő képességét, mely súlyos veszélyt jelent az emberi egészségre és az életre. Megakadályozza a megfelelő oxigéneloszlást a vérben, és károsítja az agyat és más szerveket. A mérgezés következménye visszafordíthatatlan károsodást okozhat a központi idegrendszerben, koszorúér elégtelenséget, szívrohamot és akár halált is okozhat.

Hogyan alkalmazzam a szén-monoxid érzékelőt?

Az érzékelőket elsősorban a szén-monoxid keletkezésének különösen kitett helyek közelében kell felszerelni. A téves riasztás elkerülése érdekében ajánlott 2 méter távolságot tartani a lehetséges szén-monoxid forrástól.

Az érzékelőket a talajtól 150 - 180 cm magasan kell felszerelni.

Az optimális védelem érdekében minden olyan helyiségben ajánlatos érzékelőt felszerelni, ahol huzamosabb ideig tartózkodik (pl. hálószoba). Többszintes épület esetében tanácsos, legalább egy érzékelőt szintenként elhelyezni.

Az érzékelőket nem szabad úgynevezett vakterekbe beépíteni (például szekrénybe, függönyökkel eltakart fülkébe vagy tetőgerenda közbe) illetve olyan helyekre, ahol a működést közvetlen friss levegő bejutása befolyásolhatja (pl. ajtók, ablakok, szellőzőrácsok, ventilátorok közelébe). Az eszközt nem szabad por, szennyeződés, aeroszolok és vegyi anyagok hatásának kitett helyekre elhelyezni, ezek ugyanis károsíthatják az érzékelőt.